Megint álmomból riaszt fel a rettenetes hőség. Körbe ölel már hajnalban, valósággal fojtogat, és nem ereszt, ameddig a nap a látóhatáron marad. De ma talán vége lesz.
Piac nap van. Ez valamelyest megnyugvással tölt el. A héten legalább ezen a napon nem kell a többi szolgával a földekre mennem. Ezt a pár órát kifejezetten szeretem. Ugyan Bagdadban is nagy a tömeg és a hőség, de ott nem ismerek senkit. A vevőket persze valamelyest, de csak azon a gyakorlatias szinten, ami a jó viszony fenntartásához feltétlenül szükséges. Hogy van? Elviselhetetlen ez a forróság, igaz? Ma mit visz? Bárányt vagy halat? Csupa lényegtelen apróság, ami éppen olyan helyettesíthető, mint az ember, aki mondja.
Korán indulok. A kereskedőnek azt mondom azért, hogy elkerüljem a forróságot. De csak szeretném kiélvezni a csöndet.
A piacra érve furcsa érzés fog el. Az emberek eleinte csak dülöngélni kezdenek, majd valósággal hajladoznak a térben. Hirtelen feltámadó szelet érzek, a testemet csontig hatoló hideg járja át. Keresek egy házfalat, nekidőlök. Lehunyom a szemem. Mikor újra kinyitom, egyszerre meglátom. Pár lépésre, a tömegben áll. Pontosan velem szemben. Hát eljött. Megindul felém. Már egy éve készülök rá, és most végre itt van. Akarom, hogy megtörténjen, de a testem nem engedelmeskedik. Ösztönösen hátrálni kezdek. Próbálom visszanyerni az irányítást, de már késő. Bizonytalankodásomat látva egy pillanat alatt elillan a tömegben.
De én már nem akarom elengedni. Hazasietek. Otthon kiiszom az üveget. Ez már biztosan megteszi a hatását.
A kereskedőnek azt mondom, a szülővárosomba, Szamarrába kell mennem mielőbb, mert nagy a baj. Kétely nélkül elhiszi. Még azt is megengedi, hogy vigyem a legjobb lovát.
A lovat valahogy majd visszajuttatom.
***
Ezeken a meleg napokon hamar kivet az ágy. Próbálok visszaaludni, túl korán van még a felkeléshez, de neszelést hallok az udvarból, ezért kilesek a folyosóra. Bahrám sertepertél lent. Fel-alá kóvályog, zavartan viselkedik. Végig nekem háttal van, ezért nem látom pontosan, de mintha valamit fogna a kezében. Ha szerencsénk van, akkor csak részeg, bár a fiam születésnapja óta nem iszik. Utána akarok járni, hogy mi lelte, ezért gyorsan felöltözöm és lemegyek. Mire leérek az udvarra, már a kapuban jár. Mikor észrevesz, messziről mondani kezdi, hogy a piacra megy.
Kétkedő ábrázatomra nézve még hozzáteszi: azért megy ilyen korán, hogy elkerülje a forróságot. Nem túl bőbeszédű. De arról legalább megbizonyosodom, hogy nem ivott. Távolságtartó. Ha tehetném, megölelném. De nem lehet. Már éledezik a ház. Bárki megláthatna. Épp, hogy végzek délelőtti teendőimmel, mikor Bahrám váratlanul hazaállít. Zihál, verítékezik és még zavartabb, mint hajnalban. Azt mondja, a piacon erős halálfélelem tört rá. Szamarrába akar menni. Engedem, hadd menjen.
Miután elvágtat, kimegyek a piacra. Közben arra gondolok, hogy Bahrám kérésére a legjobb lovamat kapta meg. Kiráz a hideg. Hiányozni fog.
***
A felesége halála óta várok Bahrámra. Jóravaló asszony volt, dolgos, szerette a férjét. Emlékszem, nagyjából egy éve történt. Aznap nem neki kellett volna a piacra mennie, de Bahrám még az előző napi mulatozás macskajaját nyögte. A kereskedő fiának a születésnapját ünnepelték. Az asszony nem maradt soká, fáradt volt, korán lefeküdt. Mikor hajnalban megébredt és észrevette, hogy Bahrám még mindig nem fekszik mellette, a keresésére indult. Egyből a karám irányába ment. Tudta jól, hogy Bahrámak szokása a lovak mellett aludni, ha már olyan részeg, hogy nem mert a szeme elé kerülni. Ezúttal sem tévedett. Ott találta Bahrámot az utolsó üres akol szénáján fekve. Csak éppen ezúttal nem egyedül. Ott feküdt mellette, meztelen testét átölelve a kerekesedő.
Az asszony nézte egy darabig őket, majd sarkon fordult, összeszedelőzködött és kiment ő a piacra férje helyett. Egy elszabadult ló tiporta halálra, miközben a portékát rendezgette.
Bahrám rögtön a temetés után megvette a mérget. Azt hittem, egyből bekeveri és megissza, de nem bírta rávenni magát. Egy ideig csendben figyeltem, ahogy egyre jobban magába fordult, nem beszélt senkivel, nem akart már semmit. A szomorúság sötét foltja napról napra hatalmasodott el rajta, de mégsem lendült át. Nem segített a kereskedő hozzáállása sem. Kímélte, elnézte minden szeszélyét, még Szamarrába is elküldte egy időre. Azt remélte, hogy Bahrám szülővárosában enyhülést talál a fájdalmára. Különben meg a kereskedőnek is könnyebb volt így megbirkózni a szégyenével.
Miután visszatért Szamarrából, kérte a kereskedőt, hadd járjon újra ő a piacra. Különös módon ez jó hatással volt rá.
Ekkor döntöttem el, hogy beavatkozom.
Álmában megjelentem. A feleségét is megmutattam és elmondtam neki, hogy talán még ma is élne, ha nem ő ment volna helyette a piacra. Ez megtette hatását. Felkelt, lement a kúthoz, vizet töltött a kulacsába és belekeverte a mérget. Rövid bizonytalankodás után belekortyolt. Nem ivott eleget, mert csak kóválygott és émelygett tőle.
Kiment a piacra. Láttam rajta, hogy enyhülni kezdett az elhatározása, ezért megjelentem neki. Nem kellett mondanom semmit. Épp csak elindultam felé. Már nyúlt volna a méreghez, de rájött, hogy nincs nála. Egyébként is bizonytalan volt még. Végül úgy döntöttem, békén hagyom egy kicsit.
Ez a lépésem jól vette ki magát, valami ugyanis elindult benne. Hazarohant és fenékig kiitta a kulacsot, majd elindult Szamarrába. A kereskedőnek azt mondta, tőlem menekül.
Amazt viszont nem hagyta nyugodni Bahrám zavart viselkedése, ezért kiment a piacra. A nyomomra akart bukkanni. Egészen közel került, erősen érezte a jelenlétemet. Akár meg is jelenhettem volna neki, de inkább csak a fülébe súgtam: Bahrám nem előlem menekül, hanem velem találkozni ment Szamarrába.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.